A két világháború közötti magyar festészet a hazai műtárgypiacnak egy mindig biztos érdeklődésre számot tartó szegmense. A műtárgy.com eheti ajánlójában 10 kiemelkedő alkotást mutat be az 1920-as, 1930-as évek magyar művészetéből, ezen belül is a tradicionálisabb irányzatokból, amik inkább a nagybányai művésztelep, a századfordulós müncheni és párizsi festészet formakincséből inspirálódtak, és csak ritkán érződik rajtuk a század eleji avantgárd művészet hatása. 

Az alábbiakban bemutatott, többek közt Egry József, Vaszary János, Aba-Novák Vilmos és Scheiber Hugó képeit is tartalmazó ajánló minden alkotására licitálni lehet a következő hetek hazai aukcióin. 

Egry Józsefet legtöbbször a balatoni tájképeivel azonosítják, ez a festménye azonban a Földközi tengert és a partján tornyosuló szicíliai hegyeket örökíti meg. Ennek ellenére a kép - melynek tulajdonosa Oltványi Ártinger Imre, a művész egyik legjelentősebb gyűjtője volt - egész hasonló formákkal ábrázolja a mediterrán napfelkeltét, mint ahogy a balatonit szokta. 

Csók István előszeretettel festett aktokat, azonban ezen a képen nem egy könnyed témát, hanem egy tragikus ószövetségi történetet örökített meg. Thámár Dávid király lánya volt, akit féltestvére megerőszakolt, majd ezután elkergetett otthonról. Azonban Csók képe nem az események forgatagát, hanem a megalázott fiatal lány kiszolgáltatottságát festett meg. 

Az itt megfestett Baumgartner Sándor nem csak orvos, hanem a modern festészet elkötelezett híve is volt, aki gyakran vendégül is látott művészeket. Aba-Novák barátját és mecénását 1930-ban festette meg, egyik legkiemelkedőbb portréjában. A festmény, amely utoljára több mint 20 éve volt kiállítva, temperával készült, amit Aba-Novák 1929-es római útja után kezdett el kizárólagosan használni. 

Szőnyi István gyakran festett meg családját, feleségét Bartóky Melindát, és gyermekeit, Zsuzsát és Pétert. Ez a bensőséges kép jól tükrözi a Gresham-körhöz tartozó Szőnyi humanista beállítódását, ami ezen a festményen egy gyöngyházfényű ragyogásban kap formát. 

Perlmutter Izsák egy évtizedet töltött Párizsban és Hollandiában, mielőtt 1904-ben hazaköltözött volna. Ez az 1920-as enteriőr képe a párizsi tanulmányai otthonának, a Julian Akadémiának a szín- és formaproblémák felé orientálódó attitűdjeit képviseli. 

Fényes Adolf sokat dolgozott a Szolnoki Művésztelepen, így könnyen lehet, hogy ezt a képét is egy Szolnok környéki táj ihlette. Fényes alföldi tájképeinek tipikus jellemzője, hogy a kép jelentős részét a horizont teszi ki, ami így eltávolítja a festményt a konkrét valóságtól. 

Vaszary Jánosnak ez a képe most bukkant fel és a kutatás számára eddig teljesen ismeretlen volt, így a művész 2007-es, a Magyar Nemzeti Galériában rendezett életmű-kiállításán sem szerepelhetett. Ez a festmény a mostani ajánlónk legdrágább darabja 24 millió forintos kikiáltási árával. Vaszary az 1920-as évek második felében többször is utazott Párizsba, és ezek a látogatások inspirálták az éjszakai nagyvárosi nyüzsgést megörökítő képciklusát, melyen neonreklámok, fénypászmák és természetesen párizsi mulatók adják vissza a modern világváros hangulatát. 

Scheiber Hugó portréin könnyed kézzel vegyítette az avantgárd művészet néhány formai újítását a könnyed, zsánerszerű témákkal, amilyen ez a cigarettázó női portré is. 

A Jankovich telep Balatonboglár kedvelt üdülőterülete, melyet ezen a horizontálisan elnyúló tájképén 1935-ben festett meg Bernáth Aurél. 

Glatz Oszkár életének utolsó negyven évében minden nyarát egy nógrádi faluban, Bujákon töltötte. Itt készült ez a kép is a három népviseletes alakról, melynek hátterében feldereng a falu és a Szent Márton templom is.