A kreativitásról számtalan könyvet olvashatunk, de ahhoz, hogy sikeres művészek legyünk, elég csupán kreatívnak lennünk? Nyilvánvalóan nem, de mégis mit kell megfontolunk a sikerhez vezető úton?

Andy Warhol: Dollar Sign (1982) 

Heather Darcy Bhandari és Jonathan Member az Art/Work című könyvüket mintegy útmutatóként írták elsősorban a művészetet érintő gazdasági problémák bemutatására azok számára, akik hivatásos művészként a piacon is szeretnének érvényesülni. A könyv első megjelenése 2009-ben a vártnál is nagyobb népszerűségre tett szert, hét évvel később pedig a szerzőpáros egy újabb kötettel kívánja szűkíteni azt a szakirodalmi rést, ami a művészetet, mint hivatást gazdasági szempontból közelíti meg. A kötethez hozzájáruló, a művészeti szférában tevékenykedő száznál is több interjúalany tapasztalataiból az is kiderül, milyen egyéb problémákkal kell szembesülnie egy alkotónak az ihlet hiányán túl karrierjének egyengetése során. Ebben a rövid ízelítőben pedig vegyük sorra, mi változott a 2009-es piaci lehetőségekhez képest 2016-ra Bhandari és Member összefoglalója szerint. 

Marinus van Reymerswaele: A pénzváltó és felesége (1539)

- A művészetet uraló tradíció lassan változik

A művészeti szféra zártságáért és a műtárgyakat érintő gazdasági döntések homályosságáért elsősorban a galeristák felelősek. Ahhoz, hogy a művészeti tradíció sajátos dinamikája szerint működjön, annak mozgatórugóját titokban kell tartani, vallották a galeristák, akik egyébként sem szeretnék nyilvánosságra hozni belső piaci modelljeiket a már uralkodó ritmus megtartása érdekében. A technikai fejlődés által ugyanakkor egyre szélesebb körű és egyre több lehetőséget megengedő információáradat valósul meg, mellyel szemben 2016-ban még mindig az a legnagyobb kérdés, hogy hogyan valósítsuk meg egy műalkotás galériás szerepeltetését és a sajtóban való megjelenését.

- Érdemes több forrásból építkezni és függetlenségre törekedni

A technika kínálta lehetőségek kihasználásán túl 2009 óta a függetlenségre és az önállóságra való törekvés igénye erősödött meg a művészek körében. Bíztató, hogy a galériák kínálta lehetőségeken túl egyre több információ, forrás és támogatás érhető el. Ennek köszönhetően bevett szokássá vált, hogy a művészek saját maguknak intézik el műalkotásaik professzionális tárolását, biztosítást kötnek rájuk, és ügyvédekkel konzultálnak jogi kérdések tekintetében. 10 évvel ezelőtt ilyen jellegű törekvések csak a galériák intézményrendszerén belül valósultak meg.

- A kereskedelmi galériákon túl is lehet élet

Habár 2009-ben még a kereskedelmi galériák iránt érdeklődtek a legtöbbet, 2016-ra a művészek egyre nyitottabbak az új bevételi források számbavétele felé. A támogatások és rezidenciák ma már a közösségi finanszírozást és az egyéni adományozókat is felölelik, ahogyan a „galéria“ fogalma is kiterjedt. Sokkal inkább beszélhetünk helyszínről, amikor a művészet megjelenését vesszük figyelembe, amely a virtuális tér lehetőségét is felkínálja. Ezzel a gesztussal pedig a korábban centralizált művészeti szcéna egyre szélesebb teret hódít meg.

- Rugalmas üzleti modellek a galériák részéről

Azzal egy időben, hogy a művészeti szféra kiterjedt, a közép-kategóriás galériáknak is változtatni kellett korábbi elveiken. A 2009-es állapothoz képest, amikor biztosnak hitték üzleti modelljeik sikerét, 2016-ra azok sikertelenségével kellett szembenézniük. Az egyre növekvő piaci követelmények következtében a galériák kényszerülnek igazodni a művészek igényeihez a korábbi fordított tendenciával szemben. Míg ezt megelőzően jellemzően a művészek kérdeztek, és a galériák válaszoltak, mára mindkét fél részéről újabb és újabb kérdések merülnek fel, válaszok pedig csak együttes erővel születnek.

Forrás: artsy.net

Szerző: sengaga