Ezen a héten lenne 118 éves Magritte, a belga szürrealista festő, akinek az idei hazai aukciós szezonban négy grafikája is kalapács alá fog kerülni. Így a műtárgy.comeheti ajánlójában ezeket a Magritte képeket mutatja be, pár további szürrealista munkával, mint Salvador Dalí egy művével is kiegészítve.

A hazai késő őszi aukciós szezon különlegessége, hogy nem csak magyar művészektől kerülnek nagyszerű művek kalapács alá, hanem olyan nemzetközi alkotóktól is, akikről nem is gondolnánk, hogy akadnak még alkotásaik a megfizethető kategóriában. Szerencsére azonban ezek a Magritte litográfiák pont ilyenek.

René Magritte az egyik legizgalmasabb szürrealista művész volt, de sokan mégis legalább annyira filozófusként, mint művészként tartják számon, mivel képeivel a világ megismerhetőségének problematikus voltára mutatott rá. Leghíresebb festménye, az 1928-1929-es A képek árulása egy pipát ábrázol, de alatt a felirat azt állítja, hogy "ez nem egy pipa". Így döbbenti rá Magritte a nézőt arra, hogy a dolgok, és azoknak a művészeti ábrázolása nem felcserélhető, ahogy ő írta "a narancsszelet másolata egyáltalán nem ehető". Nem véletlen hogy Magritte hatása máig óriási, és egyaránt rajongtak érte filozófusok, mint Michel Foucault, aki egy tanulmányt is írt erről a képről, és a művészetkedvelők tömegei is.

Az alábbiakban olyan alkotásokat mutatunk be, melyek licitálhatóak lesznek a következő hetek hazai aukcióin.

Ez a litográfia is a képi ábrázolás egyértelműségét kérdőjelezi meg, eldönthetetlenné téve, hogy az alakok a fák előtt, vagy mögött állnak, és így rádöbbentve a nézőt arra, hogy amit egy képen lát, az sosem természetes, hanem mindig konstruált.

René Magritte: Les Enfants Trouvés, I. Kiadó: A.C. Mazo et Cie, Paris, 1968., Les Enfants Trouvés de Magritte, litográfia, papír, magritte (nyomtatott); kiadó aláírása, 44,5*60 cm 

Kikiáltási ár: 280.000 Ft

Ez a litográfia, amely a magában álló ember- és sas fejet szembesíti szürreális módon, ahogy az itt bemutatott összes Magritte mű is, ugyanannak az 1968-ban 350 példányban kiadott 12 darabos sorozatnak a darabja.

Ezen a képen ugyancsak egy szürrealista álomként tűnik fel a három bábú, akik egy biztonságos ablakból figyelik a viharos tengeren hánykolódó hajó sorsát.

Ezen a grafikán a csak a fekvő oroszlán tűnik valódinak (felidézve az európai művészet Szent Jeromos és Szent Márk ábrázolásait), míg az emberalak belülről csak egy kalitka, aki a saját száját és szemét is a kezében tartja.

Ha van a szürrealizmusnak még Magritte-nál is híresebb alakja, az csak Dalí lehet, akinek most egy offset nyomata kerül kalapács alá.

Hans Krenn az 1946-ban alapított bécsi fantasztikus realizmus iskolájához tartozott, amely a maga módján (mint ez a kép is) magában hordozza a szürrealizmus hagyományait.

Hans Krenn: Hornmensch, 1972, ceruza, akvarell, papír, 28,5*39,5 cm