A festmények által bejárt út gyakran rendkívül kalandos. Kifejezetten ritka ugyanis, hogy az eredeti megrendelő családjában öröklődik tovább az alkotás. A mű által bejárt utat, eredetét és származását, a tulajdonosok cseréjét provenienciának nevezzük.
A proveniencia egy nagyon lényeges tényező, és mindig szóbakerül a festmény valódiságának megítélésekor. Azonban nem csak az eredetiség megállapításakor fontos: segítségével közelebb kerülhetünk az alkotás eredeti rendeltetéséhez, hiszen a megrendelő vagy a tulajdonos személye nagyon beszédes lehet.
Kondor Béla Kaffka Margit emlékére című, 1963-as festménye, amely a Kieselbach Galéria őszi aukcióján szerepel, egykor Bodnár György irodalomtörténész tulajdonában volt, aki a festő barátjaként is ismert.
Kondor Béla: Kaffka Margit emlékére, 1963. Kieselbach Galéria, 53. Őszi Aukció, kikiáltási ár: 6 500 000 Ft
A jó proveniencia megnöveli a vételi hajlandóságot, mivel megerősíti a vevőt abban, hogy autentikus festményt vásárol. Természetesen az sem elhanyagolható szempont, hogy kinek a gyűjteményében volt a mű az elárverezés előtt. Egy jó nevű gyűjtő értékes és hiteles gyűjteménye remek ajánlólevél az alkotásnak.
J.S. Forbes gyűjteményét képezte körülbelül 1906-ig Paál László Naplemente az erdőben (Tavaszi este Aaperwaldban) című 1871-es alkotása. James Staats Forbes Paál mecénása volt, kisebb-nagyobb anyagi juttatásokkal segítette a festőt. Gyűjteményében több festmény is volt Paál-tól, így a festő esetében Forbes a legjobb proveniencia.
Paál László: Naplemente az erdőben (Tavaszi este Aaperwaldban), 1871. Kieselbach Galéria, 53. Őszi Aukció, kikiáltási ár: 24 000 000 Ft
Mindezek után nem csoda tehát, hogy a műtárgypiacon előfordul, hogy hamis eredetet kreálnak egy-egy festménynek. Általában azonban kisebb-nagyobb utánajárással ellenőrizhetjük az adatokat. Ideális esetben fennmarad olyan dokumentum, amelyben rátalálhatunk a műre. A bizonyíték sokféle alakot ölthet. A legkézenfekvőbb, ha olyan iratra bukkanunk, amiben a művész említést tesz a munkájáról. Megtalálhatjuk a festményt kiállítási katalógusokban, illetve magán az alkotáson is találhatunk kiállítási jelzéseket, cédulákat.
Így van ez Orbán Dezső Kis akt című művének esetében, ami többek között a Szépművészeti Múzeum 2011-es, A Nyolcak kiállításán is szerepelt. A hamarosan kalapács alá kerülő Kis akt hátoldalán kiállítási cédulákat láthatunk.
Orbán Dezső: Kis akt, 1910. Kieselbach Galéria, 53. Őszi Aukció, kikiáltási ár: 10 000 000 Ft
Amennyiben szerencsénk van, a mű feltűnhet fényképen is. Vaszary Dinnyés csendélete, amely a Virág Judit Galéria 53. aukciójának egyik kiemelkedő tétele, abban a kivételes helyzetben van, hogy dokumentálva lett egy, a festő műtermét megörökítő felvételen.
Vaszary János műterme a festő halála után, 1939. A Dinnyés csendélet a kép bal oldalán látható.
A ragyogó színekkel megfestett, bravúros csendélet a festő hagyatékában maradt, így szerepel az 1939-es felvételen, amely a Pesti Napló képes mellékletében jelent meg. A fénykép értékes adalék a festmény mellé, nem csak azért, mert remek bizonyíték az alkotás eredeti mivoltát illetően, de azért is, mert feltételezhetjük, hogy a festő nem megrendelésre készítette a csendéletet, hanem saját örömére, alkotói szabadsága teljében. Talán ez a szabadság, az alkotás öröme sugárzik a képről.
Vaszary János: Dinnyés csendélet, 1938. Virág Judit Galéria, 53. Őszi Aukció, kikiáltási ár: 32 000 000 Ft
Természetesen a proveniencia általában nem teljes, a régebbi festmények esetében azért, mert a történelem viharosabb korszakaiban eltűnhettek a közönség szeme elől, a kortárs festmények esetében pedig azért, mert a gyűjtő kilétét gyakran homály fedi.
Járfás Eszter
