A műtárgypiacon gyakran találkozhatunk értékes és esztétikus, sokszorosító eljárással készült alkotásokkal. Ezek a művek érthető módon jóval olcsóbbak, mint az egyedi festmények, azonban szintén eredeti alkotásoknak tekinthetők. Nem kisebb művészek folyamodtak a különböző nyomtatási technikákhoz, mint Dürer, Rembrandt, Toulouse-Lautrec, Mucha és hogy egy magyar példát is említsünk: Vasarely. A műtárgy.com segítségével megismerhetjük a legalapvetőbb sokszorosítási eljárásokat.
A sokszorosított grafika esetén az első, ami felmerülhet nem más, mint az eredetiség kérdése. Ehhez pedig több kritériumnak is teljesülnie kell : az alkotó egyedi képet készít a sokszorosításhoz, a nyomóforma kialakításában is legalább segédkezik, résztvesz a nyomatok készítésében – ideális esetben hitelesíti a lenyomatokat, sorszámmal látja el őket.
A sokszorosítás nyomtatás által történik, egy, a művész által kiválasztott és kialakított nyomóforma, azaz a dúc segítségével. A dúc anyaga rendkívül változatos lehet, készülhet fából, linóleumból, de akár kőből is.
Az eljárási technika alapján négy kategóriát különböztethetünk meg, amelyeket a továbbiakban bemutatunk.
A magasnyomtatás
A magasnyomtatás során használt dúcnak eltávolítják azokat a részeit, amelyeknek nem szabad nyomot hagyniuk a nyomtatáskor. Az ily módon megmaradt, kiemelkedő részekre viszik fel a festéket, majd innen kerül át a nyomtatás során a papírra. Ide sorolhatjuk a kő- a fa- és a linómetszetet is. Kiemelkedő minőségű fametszeteket készített például Albrecht Dürer.
Albrecht Dürer, Az apokalipszis négy lovasa, 1497-98, fametszet
A mélynyomtatás
A mélynomtatás az előző technika ellentettje, ilyenkor a nyomtatni kívánt formát mélyítik a dúc felületébe, és a festék ezekben a mélyedésekben marad meg, a dúc többi részéről letörlik a nyomtatást megelőzően. A nyomtatás során a papír belepréselődik a mélyedésekbe, így kerül rá át a festék. A két legnépszerűbb eljárás ebben a kategóriában a rézmetszet és a hidegtű.
A síknyomtatás
A kategória vitathatatlanul legfontosabb eljárása a litográfia, készítése során simára csiszolt kőlapra rajzolnak zsíros eszközzel -koromból és zsírból készített krétával-, majd megnedvesítik az egész kőlapot. Mindezek után felviszik az olajos nyomdafestéket, amit a vizes részek taszítanak, a zsírosak viszont nem, így a zsíros rajzon megtapad a festék, és innen átvihető a papírra. Toulouse-Lautrec kedvelt módszere volt, amellyel híressé vált plakátjait készítette. A technikán újítva többféle színt volt képes létrehozni.
A szitanyomás
A szitanyomás hagyományos eljárása során a géz vagy selyem bizonyos részeit viasszal vagy lakkal festik le, így ezeken a helyeken nem szűrődik át a festék. Mára a technológia rengeteget fejlődött. A szitanyomat technika tehetséges mestere Andy Warhol, aki többek között Marilyn Monroe portréját készítette el ezzel az eljárással.
Andy Warhol, Marilyn Monroe, 1967, szitanyomat
Láthatjuk tehát, hogy a művészek milyen sokszínűen és egyénien tudták felhasználni a sokszorosító eljárásokat, és hogy mennyi lehetőség rejlik a dúcok megmunkálásában és magában a nyomtatásban is.
Szerző: Járfás Eszter, műtárgy.com
