Idén júniusban lesz 98 éve annak, hogy aláírták a trianoni békeszerződést, mely következtében Magyarország elvesztette területének mintegy kétharmadát. A műtárgy.com friss ajánlójában most két különleges történeti dokumentumot mutat be az 1920-as évből, melyek a trianoni döntést közvetlenül megelőző hónapokban keletkeztek. A két levél közül az egyik nem volt ismert még a kutatók előtt sem, és mindkét levél történetében ez az első alkalom, hogy a műtárgypiacra kerülnek és licitálni is lehet rájuk. 

Idén tavasszal Apponyi Albert és Horthy Miklós egy-egy, 1920 tavaszán írt levele kerül kalapács alá, melyekre május 19-ig lehet online licitálni. Mind a két levél a trianoni döntést megelőző béketárgyalások alatt íródott, és végső soron mindkettő az abban képviselt magyar stratégiára vonatkozott. 

A korábbi levél, Apponyi Alberté, 1920. március 8-án kelt, ekkor írta a Huszár Károly magyar miniszterelnöknek. A levél kontextusa a fehérterror volt, az a leszámolás-sorozat, mely 1919 augusztusa és 1921 decembere közt zajlott Magyarországon a berendezkedő Horthy-rendszer tudtával, támogatásával. Levelében Apponyi élesen elítéli ezt, és az anarchia felé vezető eljárásnak nevezi, ami általában is kárhoztatható. De levele mégsem a cselekmények etikai súlyára van kihegyezve, hanem arra, hogy a fehérterrorról a világsajtóba eljutó hírek hogyan károsítják a magyar delegáció tárgyalási taktikáit. Apponyi Albert nem véletlenül volt a magyar békeküldöttség elnöke Párizsban, és akkorra már hosszú politika pályafutás állt mögötte és számos nyelven kiválóan beszélt. Az 1920-ban már a hetvenes éveit taposó Apponyi korábban, 1907-ben megosztó a magyar nyelv tanítását a nemzetiségek számára is kötelezővé tevő lex Apponyi szerzője volt, és még később, 80 éves kora felett is aktívan politizált. 

A másik itt bemutatott levél kevésbé ismert, de kétszer olyan magas kikiáltási értékről indul. 

. Ezt 1920 május 28-án diktált le és írta alá Horthy Miklós. A levél címzettje Simonyi-Semadam Sándor volt, aki mindössze négy hónapig volt miniszterelnök, de a teljes aktív politikai pályafutása sem volt több pár évnél. Ebben a levélben Horthy arra kérte a miniszterelnököt, hogy ne Teleki Pál írja alá a trianoni békeszerződést, hiába jelentkezett erre ő maga. Horthy levelének hátterében a francia és a brit követek kérése is állhatott. Ők azért akarták elkerülni azt, hogy Teleki az aláírók közt legyen, mert Teleki az aláírás után le akart mondani a külügyminiszteri posztjáról. Ez már csak azért sem állt a francia követ érdekében, mert a francia-barát Teleki lemondása lassíthatta volna a francia-magyar tárgyalásokat, másrész, pedig mert Teleki képviselte egyedült a folyamatosságot az 1920. május 19-én lemondott magyar békedelegációval. Bár így végül nem Teleki írta alá a dokumentumot, a végső döntés meghozatala több mint küzdelmes volt. Az antant hatalmak minél fajsúlyosabb kormánytagokkal akarták aláíratni, miközben a magyar kormány épp az ellenkezőre törekedett, azzal bonyolítva a helyzetet, hogy egyik kormánytag sem lelkesedett azért, hogy épp ő legyen az aláíró. A minisztertanács még a Horthy-levél napján, május 28-án újratárgyalta a kérdést, végső döntés azonban csak május 31-én született arról, hogy június 4-én kik írják alá a diktátumot magyar részről.