A műtárgypiac jelentőségét jelzi, hogy egyre több komoly elemzés jelenik meg a piaci folyamatokról, és ezek közülműtárgy.com most a francia biztosítócég, az AXA 2017-es Evaluating Contemporary Art című riportjából szemezget. Ez az elemzés egy olyan kérdést tárgyal, ami kulcsfontosságú a biztosítási piacon, de azon túl is fontos: azt, hogy hogyan lehet meghatározni egy kortárs műalkotás értékét. 

Az AXA elemzése azért is fontos, mert míg a műtárgypiac többi részén viszonylag stabil kánonok és így stabil értékkategóriák léteznek, a kortárs művészet piaca olyan dinamikusan változik, hogy ennek a működéséről eddig nem készült közgazdaságtani elemzés. Az elemzés, melyet Dieter Dahlhoff, a University of Kassel professzora állított össze, 127 műtárgypiaci szereplővel (gyűjtőkkel és kereskedőkkel) készített háttérinterjún nyugszik. Ez a riport arra tesz kísérletet, hogy nemzetközi, empirikus anyagon keresztül vizsgálja a kortárs művészet piacát, különös figyelmet fordítva a viselkedéstudományi aspektusoknak - melyek a közgazdaságtanon belül egyre fontosabbá váltak az elmúlt években. 

Az elemzés első lépése annak a vizsgálata volt, hogy mi a kortárs művészetről szóló információk elsőszámú forrása, és nem meglepő módon azt találta, hogy a válaszadók 87%-a elsősorban az internetet használja erre, akár napi szinten is. Ez után következik a nyomtatott sajtó, a kiállítások és az előadások, míg a műterem-látogatás egy olyan információszerzési mód, amit szinte csak a galeristák használnak. 

A kutatás egyik legizgalmasabb eredménye, hogy a vásárlási folyamatot sokkal inkább alakítja a műalkotás minősége, mint az ára. A megkérdezettek 57%-a mondta, hogy a minőség döntött az utolsó műtárgyvásárlásánál, míg 25%-uk említette az árat, és csak 18%-uk a művész hírnevét. 

Elsőre meglepő, de utána evidensebb következtetés lehet az is, hogy a műalkotás ára nem egyenlő a minőségével. Csak a válaszadók 10%-a gondolta úgy, hogy az ár alapjaiban határozza meg a mű értékét, a többiek inkább a műtárgypiachoz igazán nem értők dolgát megkönnyítő sorvezetőként, vagy épp a műtárgypiac létrehozójaként értékelték az árat (hiszen árak nélkül nem létezne műtárgypiac sem). Sőt, a megkérdezettek negyede vélte úgy, hogy a műalkotások értéke semmilyen összefüggésben nem áll az árukkal. 

A kutatás azt is igyekezett feltárni, hogy a műtárgypiacon hogyan néz ki egy vásárlói döntési folyamat. Az első lépés mindig az információgyűjtés (árakról, a provenienciáról, a művészek karrierjéről és magáról a piacról); ezt követi a válogatás (az árbecslések megítélése, az árak és az alkotások összevetése), majd pedig a végső lépés, az értékelés (a műalkotás fizikai és esztétikai minőségének értékelése, a személyes információk figyelembevétele). Természetesen ez a folyamat nem mindig ugyanolyan, és erősen függ attól, hogy egy kezdő vagy rutinos gyűjtőről, vagy épp egy műkereskedőről van szó. 

Ma már számos olyan oldal és rangsor van, ami arra törekszik, hogy átláthatóvá tegye a műtárgypiacot, és összegyűjtse, hogy mely művészek alkotásaival milyen árakon kereskednek. Ezek közül az Artnet és az Artprice a legismertebbek, azonban a megkérdezett szakmabelieknek csak kevesebb, mint a fele használja ezeket az oldalakat. Ennek az egyik oka az lehet, hogy ezek az oldalak csak az alkotások árát gyűjtik és rangsorolják, de a minőségét nem, és sok szakmabeli szerint ez a két tényező nem feltétlenül függ össze. A gyűjtők jellemzően inkább használják ezeket a platformokat, mint a műkereskedők, akik sokszor az adott művész múzeumi gyűjteményekben való jelenlétét hiányolják ezekről az oldalakról. Az elemzés egyik fontos következtetése az, hogy komoly rés található ezen a piacon, mivel nincs olyan értékelő platform, ami egyszerre venné figyelembe a műtárgyak objektív és szubjektív értékét is.