Kétség sem férhet hozzá, hogy bármit is vásárolunk, hatással van ránk a csomagolás. Nincs ez másként a könyveknél és a zenei albumoknál sem. A könyvek esetében évek óta döntés születik az adott év legjobb borítójának ügyében, a CD-k ilyen szempontból erőteljesen háttérbe szorultak, pláne, hogy az online zenehallgatás és a letöltés korában egyre kevésbé jellemző, hogy a maga fizikai valóságában vásárolnánk meg a lemezt.
Felmerül a kérdés: milyen az eszményi borító? Ideális esetben a külcsín és a belbecs rímelnek egymásra, a csomagolás elég csalogató ahhoz, hogy érdeklődni kezdjünk a tartalom iránt.
Hogy hogyan kapcsolódik mindehhez Andy Warhol, Keith Haring, Jeff Koons és Salvador Dalí? Hát úgy, hogy ez a négy képzőművész – sok más alkotóval egyetemben – eleget tett együttesek, zenészek kérésének, és megtervezte az albumborítóikat, méghozzá – amint ezt látni is fogjuk – nem feladva saját stílusjegyeiket.
A műtárgy.com válogatásában olyan albumborítókkal találkozhattok, amelyeket ismert és elismert képzőművészek terveztek. A kép teljesebbé tételének érdekében pedig, ha kedvetek tartja, belehallgathattok a kiválasztott albumok egy-egy számába.
Andy Warhol – The Velvet Underground and Nico (1967)
A pop-art egyik leghíresebb alkotója által tervezett borító egyértelműen árulkodik a készítőjének kilétéről, a sárga banán figyelemfelkeltő, de egyszerű motívum. A The Velvet Underground, mielőtt világszerte híres lett, a művész műtermének, a The Factory-nek (A Gyár) gyakori fellépője volt. Warhol 1966-ban még filmet is készített róluk – ami megtekinthető itt.
Az együttes tagja, Lou Reed úgy nyilatkozott, hogy sokat köszönhetnek a művésznek, amiért „esernyőként felfogva a támadásokat” lehetővé tette, hogy önmaguk legyenek, és haladjanak előre, amikor még nem voltak olyan nagyok, hogy el tudták volna viselni az őket érő kritikákat.
Robert Mapplethorpe – Patti Smith: Horses (1975)
Az 1975-ös Horses című albumról (ami az énekesnő debütáló albuma) a kritikusok úgy gondolják, hogy az amerikai punk rock mozgalom legkiemelkedőss darabja, hovatovább: minden idők egyik legnagyszerűbb lemeze. A fekete-fehér borítón Smith hanyag eleganciával pózol, a póz saját állítása szerint „Baudelaire és Sinatra keveréke”. A fotót az énekesnő közeli barátja, Robert Mapplethorpe készítette, aki többek között homoerotikus hatású férfiaktjairól vált híressé.
A kiadócég több változtatást is eszközölt volna a borítón, de Smith nem egyezett bele.
Salvador Dalí – Jackie Gleason: Lonesome Echo (1955)
Salvador Dalí és Jackie Gleason
Jackie Gleason neve sokak számára leginkább komikusként ismert, azonban tehetséges zenész is volt. Az előadónál azonban biztosan híresebb az albumot tervező művész, a szürrealista festményeiről – is – ismert katalán-spanyol alkotó, Salvador Dalí, aki barátságban állt Gleason-nal. Dalí nyilatkozata szerint a borítón látható pillangó megnyúlt árnyéka úgy verődik vissza a tájban, mint ahogyan a visszhang (azaz echo).
Keith Haring – David Bowie: Without You (1983)
David Bowie Without You című számának illusztrációján dolgozott együtt a két művész. A Without You Bowie 1983-as Let's Dance albumán szerepel. Az énekes nagy rajongója volt a New York-i művész munkásságának. Haring képe az összetéveszthetetlenül rá jellemző formanyelven szólítja meg a nézőt.
Jeff Koons – Lady Gaga: Artpop (2013)
Jeff Koons borítójának hátterében a műkedvelők szemét rögtön magukra vonják Botticelli egyik legismertebb festményének, a Vénusz születésének részletei. A hátteret képező kollázs másik elemét pedig Gian Lorenzo Bernini Apollón és Daphné szobrának felvételei adják.
A borító középpontjában a meztelen énekesnő ülő szobrát láthatjuk, Koons Vénuszként jeleníti meg a kagylóhéjban. Széttárt lábai között Koons híres Gazing Ball-ja („Bámuló golyó”) jelenik meg, a szemérmességen túl a golyó Koons felfogásában egyfajta univerzális szimbólum. Jeff Koons egyébként az egyik legvitatottabb kortárs művész, sikerét azonban jól mutatja, hogy 2013-ban az egyik (narancssárga) lufikutyája 58,4 millió dollárért kelt el a Christie's árverésén.
Bansky – Blur: Think Tank (2003)
A hihetetlen népszerűségnek örvendő, Banksy álnéven alkotó brit street art művész munkái politikai és társadalmi kritikát fogalmaznak meg. Egyesek tudni vélik, hogy az alkotó valódi neve Robert Gunnigham. A borítón egy ölelkező párt látunk, mindketten búvársisakot viselnek. Habár Banksy általában nem vállal ilyen megbízásokat, saját bevallása szerint azért tett kivételt a Blur esetében, mert nagyon kedveli a zenéjüket, valamint a munka jó pénzt hozott a konyhára.
Az eredeti alkotás 2007-ben kelt el egy aukción 75 ezer fontért.
A fenti lista korántsem teljes, viszont láthatjuk belőle, hogy a művészi alkotások nem csak a múzeum falain belül bukkanhatnak fel, és azzal, hogy egy felkapott művész borítótervezést vállal, színesíti a munkásságát. Abból pedig, ha egy tehetséges zenei előadó, valamint egy tehetséges képzőművész összedolgozik, általában valami jó sül ki.
Szerző: Járfás Eszter, műtárgy.com
