A műtárgy.com neves hazai kortárs képzőművészeket bemutató sorozatában ezúttal egy ritkább műfaj jeles képviselőjével, Botos Péter Ferenczy Noémi-díjas üvegművésszel beszélgettünk rendhagyó pályájáról.

Jókora kerülővel közelítettél a művészethez; a pályaválasztás időszakában még nem voltak ilyen ambícióid, vagy valamiért elnyomtad őket magadban?

Az igazság az, hogy nem voltak. Marketing területen dolgoztam, illetve szociológusi diplomát szereztem az ELTÉ-n. A fordulópontot az jelentette, amikor a 70-es években hétvégeken elkezdtem dolgozni egy üvegcsiszoló műhelyben. Később Tiffany-lámpákkal is foglalkoztunk, amit nagyon megszerettem, közel került hozzám a szecesszió és az art deco világa. Aztán létrehoztam egy kis műhelyt, ahol több mint kétszázféle féldrágakőből, majd pattintott üvegből kezdtem lámpákat csinálni, amihez alaposan meg kellett ismernem ezeket az anyagokat, meg kellett tanulnom fűrészelni, csiszolni, polírozni őket. Később a féldrágakövek elmaradtak és az üveg lett a kizárólagos anyagom. Mind gyakrabban próbálkoztam geometrikus formákkal, de akkor ezek senkinek sem kellettek - legalábbis addig, amíg rájuk nem lett gravírozva valami. Azaz műtárgyként még nem volt piaca az ilyen munkáknak, de díjként, ajándéktárgyként viszonylag gyorsan nagy keletjük lett. Az alkalmazott formatervezés, elsősorban a szakmai és sportdíjak később már biztosítottak annyi jövedelmet, hogy elmozdulhassak az egyedi üvegplasztikák, a szobrászat felé. 2004-ben rendeztem első önálló kiállításomat, aminek címe, a Kockázat nemcsak a tárlat témájára, a kockára, hanem az új útban rejlő rizikóra is utalt, de a siker megerősített abban, hogy az irány jó. Többektől kaptam bátorítást is, így Bohus Zoltán és Horváth Márton üvegművészektől és Barabás Lajos műgyűjtőtől. Ez a kiállítás nyitotta meg előttem a szakmai szervezetek kapuját is.

Miért pont az üveg lett a kizárólagos anyagod? Mit tud az üveg, amit más nem?

Tele van olyan dimenzióval, amit soha sehol másutt nem látsz. Főleg a tömbszerű munkáknál és anyaghasználatnál - én így szoktam fogalmazni - megjelenik a negyedik dimenzió, ami persze nincs, de mégis ott van és olyan varázslatot jelent, amivel nem lehet betelni. Az ember mindig gondosan kiterveli, milyen hatást szeretne elérni és a csoda az, hogy a valóság, azaz a kész mű ezt rendszerint messze felülmúlja. Ehhez persze alaposan ismerni kell az üveg fizikáját, nem lehet a dolgot a véletlenre bízni. Ami tehát csodának tűnhet a néző szemében, az valójában fizika. Alapvetően tanulható, de sok minden csak a gyakorlatban sajátítható el. Csak néhány példa: minden üvegnek más a törésmutatója, más a keménysége, a fajsúlya, másképp törik, másképp reagál a savra, és így tovább.

Milyen impulzusok hatására váltak munkásságodban meghatározóvá a geometrikus formák?

A fordulópontot ebben az jelentette, hogy elkezdtem ásványokkal, így kristályokkal is foglalkozni, de azért volt némi szerepe az art deco-nak is, hiszen az art deco-s lámpákat is mértani elemekből építettem össze, így az organikus formáktól való elszakadás már akkor elkezdődött.

Változnak-e az üvegművész lehetőségei a technikai fejlődés eredményeként?

Az üveg megmunkálása ma is a régóta ismert technikákkal történik, de azért a fejlődés számos ponton tetten érhető: például abban, hogy már vannak teljesen homogén, buborékmentes, vagy abszolút feszültségmentes üveganyagok. Ma már össze lehet ragasztani úgy üvegfelületeket, hogy a ragasztásból semmi sem látszik, korábban ez sem volt ilyen egyszerű.

Milyennek látod a magyar üvegművészet nemzetközi megítélését?

Kifejezetten jó a hírünk, amit jelez például, hogy a globális piacvezetőnek számító amerikai Habatat Gallery programjában szereplő közel 100 művész között - akiknek háromnegyede amerikai - öt magyar is van, ami más országokkal egybevetve magas szám. De másutt is érdeklődnek a magyar üvegművészek munkái iránt, nekem is rendszeres kapcsolatom van az amerikaiak mellett például angliai, hollandiai és olaszországi galériákkal, közülük többen volt egyéni kiállításom is. A siker titka talán az, hogy a magyar munkákban sajátosan és magas színvonalon ötvöződnek azok a trendek, amelyek ma népszerűek a piacon.

Milyen helyet foglal el a kortárs üvegművészet a hazai műkereskedelemben?

Kifejezetten az üvegművészetre szakosodott galéria jelenleg csak egy van, a Hefter Galéria Pannonhalmán, a fővárosi Üvegpiramis Galéria néhány éve sajnos bezárt. Ugyanakkor több galéria kínálatában szerepelnek üvegművészeti alkotások is. A szentendrei Erdész Galéria például hazai és külföldi vásárokra is visz üvegplasztikákat és tavaly egy szép könyvet is kiadott a kortárs üvegművészetről, de említhetném a Kiskép Galériát is a budai Várból. Lassan a gyűjtők száma is gyarapodik. Kizárólag üveget ugyan nagyon kevesen gyűjtenek, de az üveg jól illeszthető különböző profilú képzőművészeti kollekciókba is és ezzel a lehetőséggel egyre többen élnek.

Hol láthatjuk mostanában a munkáidat?

... a Magyar Villamos Művek Galériában június 6-án nyílik kiállításom Szél Ágnes fotóművésszel közösen, aki a munkáimról készített makrofotóit mutatja be. Május 29-től Hollandiában, a leerdami Broft Galleryben lesz közös tárlatunk Zalavári József szobrászművésszel és Bim Koehler festőművésszel.

Hogyan juthatnak hozzá alkotásaidhoz a gyűjtők?

Műveim szerepelnek az előbb említett galériák kínálatában, de szívesen látom az érdeklődőket a műtermemben is. Tudom, sokakat nemcsak a végeredmény érdekel, hanem a munkák születésének folyamata is, amibe csak itt lehet belepillantani.