Kiemelkedően magas leütési árak, különleges tételek és egy formálódó piaci egyensúly. Röviden így lehetne jellemezni a nagy novemberi aukciók eredményeit, melyekről most a műtárgy.com számol be.
November elején erősen indultak a nagy londoni és New York-i aukciók; Amadeo Modigliani egy aktképe 170 millió dollárért kelt el, de számos alkotást vásároltak meg 20 millió dollár feletti áron. Bár az összegek kimagaslóak, de a minden várakozást felülteljesítő tavaszi aukciók után a piac és a közvélemény ezeket az árveréseket inkább a műtárgypiac normalizálódásaként értékelte. Nem csak a festményekért adtak magas összegeket, Louise Bourgeois egy óriási pók-szobráért 28 millió dollárt adtak, Henry Moore-nak pedig egy kisebb műve is 1,8 millió fontot ért.
A világ két vezető aukciósháza közül a Christie's 145 millió dolláros forgalmat bonyolított le az impresszionista és modern műveket felvonultató idei aukcióján, ami 20 millió dollárral maradt el a tavalyi hasonló aukciójuk mögött. Mindemellett így sem értékelhető kudarcnak az aukció, mivel ez az összeg a teljes becsértéksáv felső részében helyezkedik el, és a kalapács alá került alkotásoknak a 83%-a el is kelt. Sokkal inkább arról van szó, hogy az idén őszi aukciókon a fent említett Modigliani képen túl kevesebb volt a sztárdarab, és inkább az 5-10-20 millió dollár körül elkelő Cézanne, Picasso, Monet vagy Matisse művek domináltak.
Persze ez csak egy este kiemelkedő eredménye, az impresszionista és modern művek kilenc napon keresztül kerültek kalapács alá New York-ban. Az aukciók eredményeit elemző írások egytől egyig arra hívták fel a figyelmet, hogy az elmúlt évek fenyegetően növekvő műtárgypiaci buborékja után mintha idén ősszel a piac visszaszállt volna a földre. Lehet, hogy a józan ész diadalmaskodott a meggondolatlan licitálások felett, de a hét legfontosabb őszi, nemzetközi aukció összforgalma még így is 2,2 milliárd dollár volt. Ez a normalizálódás első ránézésre a ritkább leütési rekordokban jelenik meg, de nem lehetnek kétségeink afelől, hogy egy ilyen korrekció hosszabb távon jól segíti a piac organikus növekedését.
Az műtárgypiaci árak elszabadulása eddig végeérhetetlennek tetszett. A folyamat még 1995 körül indult, és a 2008-as gazdasági világválság is csak pillanatokra tudta ezt megakasztani. Jellemzően az impresszionista és a 20. századi művek árai nőttek radikálisan, a régi mesterek alkotásai egy sokkal visszafogottabb árszinten maradtak meg. Bár ezek a változások a nagy nemzetközi aukciósházakat érzékenyen érinthetik (a Sotheby's már be is lengetett egy fizetéscsökkentést az alkalmazottai felé), de a piac összességének és a vásárlóknak inkább jó hírt jelentenek. A visszafogottabb növekedés azt is jelenti, hogy a vásárlók már nem ész nélkül licitálnak, hanem művészeti és gazdasági szempontból is jobban mérlegelik, hogy meddig hajlandóak elmenni egy licitcsata során. Várhatóan a nagy aukciósházak is egyre nagyobb figyelmet fognak fordítani a megfizethető műalkotások piaci szegmenségre, mert sokszor inkább ez hozza a profitot, míg a sztártételek inkább csak médiafelhajtást generálnak.
Bár az idei kínai gazdasági visszaeséstől sokan féltették a műtárgypiacot, de úgy tűnik, a kínai vevők nem maradoztak el. A 170 millió dollárért elkelt Modigliani festményt vagy a majdnem 30 millió dollárt érő Lucio Fontana képet, a Concetto spaziale, La fine di Dio-t is kínai vevők vásárolták meg.
A további fejleményekért érdemes lesz követni a különlegességeket is kínáló decemberi aukciókat. December 8-9-én a Christie's tart nagy aukciót a régi mesterek munkáiból Londonban, míg a Sotheby's december 10-én New York-ban egy veteránautókból álló árverési anyaggal készül.
(műtárgy.com)
