A 19. századi művészetben a felfokozott érzelmek, így a szerelem is egyfajta menekülésként szolgáltak a korabeli rohamosan iparosodó világból. Talán nincs még egy korszaka a művészetek történetének, amikor a szerelem és az érzelmek ennyire központi témát jelentettek volna a legtöbb művésznek. A kortárs társadalomból való elvágyódás különösen erősen jelent meg az angol preraffaelita-testvériség művészetében, melyet 1848-ban alapított hét fiatal művész, akik közül Dante Gabriel Rossetti, William Hunt és John Everett Millais a leghíresebbek. A preraffaelita önmegnevezésük arra vonatkozott, hogy a Raffaello előtti, Van Eyck, Memling, Mantegna, Giotto és Fra Angelico nevével fémjelzett középkori festészeti tradícióhoz kívántak visszanyúlni. A középkori stílus és téma preraffaeliták számára egyfajta menekülés volt a nyomasztó jelenből a múltba, ahol a racionalitás helyett a mítoszok és a vallás volt a társadalom meghatározó ereje. Nem véletlen, hogy annyi festményüknek mitológiai témája van, sőt a preraffaeliták művészetében a szerelem is, mint egy mitikus és vallási titok jelenik meg. Kevés művészeti irányzatnál voltak olyan fontosak a művészeket inspiráló nők, múzsák, mint a preraffaelitáknál, nem is véletlen, hogy a róluk szóló első, 1975-ös tv-sorozatnak The Love School (A szerelem iskolája) a címe.

A következőkben bemutatott angol preraffaelita és más romantikus festményekhez hasonló alkotások igen ritkán kerülnek kalapács alá a hazai műtárgypiacon, azonban ezek az alkotások mind licitálhatóak lesznek a következő hetekben.

Evelyn De Morgan az egyik legtitokzatosabb preraffaelita művész, és egyike a stílusirányzat kevés női alkotójának, akinek a művei még az angol műtárgypiacon is csak ritkán bukkannak fel. A festményt misztikus rejtélyesség jellemzi, mivel a művész olyan témát ábrázol, melynek árnyalt, több szempontú értelmezése is lehetséges.