2017. március 09. írta: Járfás Eszter

Műtárgyperek egy Kandinszkij és két Egon Schiele képért

Napjainkban is több jogi eljárás zajlik a műtárgyak tulajdonlásának kérdésében. A II. világháború során számos zsidó származású műgyűjtő kollekcióját sajátították el, és a jogos örökösök sok esetben visszakövetelik felmenőjük tulajdonát. Az ilyen bírósági eljárások több nehézséggel is küzdenek: gyakran nem áll rendelkezésre egyértelmű bizonyíték az esetet illetően, valamint a műtárgy jelenlegi tulajdonosa sok esetben már legálisan, gyakran nyilvános aukció keretében jutott hozzá a visszakövetelt alkotáshoz. Ambivalens érzéseink lehetnek azzal kapcsolatban is, hogy a múzeumok visszaszolgáltatják a festményeket, amelyek így eltűnnek a nagyközönség szeme elől. Az alábbiakban két jelenleg is zajló ügyet mutatunk be az artnet nyomán.

Bíróság elé kerül a Kandinszkij festmény tulajdonlásának kérdése

Vaszilij Kandinszkij Das bunte Leben (Színes élet) című 1907-es festménye évtizedek óta lógott a müncheni múzeumban, most azonban az örökösök vissza kívánják szerezni.

Vaszilij Kandinszkij, Színes élet (1907)

A március 3-án indított per szerint a festményt a II. világháború során lopták el a Lewenstein családtól. A képet Emanuel Albert Lewenstein, zsidó származású varrógép gyáros vásárolta. Gyermekei megőrzés céljából a Stedelijk Múzeumnak adták a festményt, mielőtt elmenekültek az országból. Nem sokkal azután, hogy a nácik 1940 májusában megszálták Hollandiát, a Kandinszkij festmény egy holland műgyűjtő tulajdonába került, az örökösök megkérdezése nélkül. Egy októberi aukción vette meg S. B. S. Slijper, majd 1972-ben Slijper özvegyétől vásárolta meg a müncheni bank, a BayernLB, a város és a Lenbachaus múzeum bíztatására.

Most, hogy az ügy a bíróság elé kerül, a bank a döntéstől függetlenül azt szeretné, ha a festmény a müncheni múzeumban maradna, amely a Kandinszkij festmények legnagyobb európai gyűjteményével rendelkezik.

Új törvény segíthet az örökösöknek visszaszerezni két Egon Schiele vízfestményt

A holokauszt során meggyilkolt Fritz Grünbaum leszármazottai évtizedek óta követelik vissza Egon Schiele két vízfestményét, csatájukba most bevonták az Egyesült Államokban nemrégiben elfogadott Holocaust Expropriated Art Recovery törvényt, amelynek célja, hogy segítsen a nácik által eltulajdonított műalkotások megtalálásában és visszaszerzésében. A Grünbaum örökösök által jelenleg visszakövetelt két Schiele festmény a Nő fekete kötényben (1911), valamint az Arcát eltakaró nő (1912).

Egon Schiele, Arcát eltakaró nő (1912)

Grünbaum örökösei állítják, hogy Fritz 449 darabos gyűjteményét a II. világháború során elkobozták a nácik, azonban két bécsi döntőbizottság már elutasította ezt az állítást, mondván, hogy nincs bizonyíték a tettre. Néhány gyűjtő és kereskedő azt hangoztatja, hogy a műalkotásokat a nácik leltározták, de nem tulajdonították el, és 1956-ban Grünbaum sógornője, Matilda Lukacs 53 művet (köztük a két Schiele-t) eladott egy svájci műkereskedőnek.

A Grünbaum örökösök ügyvédje, Raymond Dowd a New York Times-nak azt nyilatkozta, hogy ennek az '56-os tranzakciónak a körülményei sosem lette teljesen tisztázva.

2015 novemberében az örökösök tudomást szereztek róla, hogy Richard Nagy, londoni műkereskedő és Schiele szakértő értékesíteni kívánta a két vízfestményt New Yorkban. Dowd eljárást kezdeményezett az ügyben, és egy manhattani bíró leállította az eladást. Richard Nagy a New York Times-nak elmondta, hogy támogatja a nácik által ellopott tulajdontárgyak visszakerülését a jogos tulajdonosokhoz, de úgy gondolja, itt nem ez a helyzet áll fenn. Mint elárulta, általában már csak azért is szimpatikusak ezek a követelések a számára, mert a családjának el kellett hagynia Magyarországot az Anschlusst követően.

A Grünbaum örökösök 2005-ben egy Schiele rajzot (Ülő nő felhúzott bal lábbal – torzó, 1917) is kergettek, a tárgyalások hét éven át zajlottak, majd a bíróság elutasította a keresetet, mondván, hogy túl sok idő telt el. A rajz több mint egymillió dollárért kelt el a Sotheby's New York aukcióján.