A 19. századi magyar művészet gyöngyszemei kerülnek hamarosan kalapács alá több hazai aukción is, így a legfrissebb ajánlójában a műtárgy.com is ezek közül válogatott hét, különleges alkotást.

A 19. század magyar művészete mintha az elmúlt években kevésbé lett volna népszerű a hazai aukciós piacon, mint a 20. századi első feléből származó alkotások. Azonban nem érdemes azt hinni, hogy a 19. századi magyar festészet legjobb darabjait csak a múzeumokban érdemes keresni, szerencsére az aukciós piacon is meg-meg fordul néhány elsőrangú alkotás. A 19. századi magyar művészek azok, akikhez a hazai modern művészeti élet intézményrendszereinek, kánonjainak és hagyományrendszerének a kiépülése kötődik, még ha közülük páran, mint Munkácsy Mihály vagy Paál László épp a külföldön készült munkáikkal jelölték ki a magyar művészet csapásirányait. Így amikor a 19. századi magyar művészek munkái közül mutatunk be néhányat, egyben a legnevesebb magyar művészek alkotásai között is válogatunk.

Az idei tavaszi aukciókon úgy tűnik, hogy újra előtérbe kerülnek ennek a korszaknak a művei, melyek már legalább 100 éve a magyar művészettörténet részei, így stabil befektetésnek mondhatók. A befektetési szemponton túl, a különböző alkotások között mindenki megtalálhatja az ízlésének megfelelő képet. A nagypolgári idillek kedvelői Lotz Károly, a könnyed népi életképek rajongói Canzi Ágost és Jankó Jánost, a tájképszeretők Paál Lászlót és Telepy Károlyt, míg a realista művek hívei Munkácsy Mihály képeiben találhatják meg a számukra legkedvesebb alkotást az ajánlónkban bemutatott művek közt.

Az alábbiakban bemutatott alkotásokra a következő hetek hazai aukcióin licitálni is lehet.

Ezen a majdnem életnagyságú Lotz Károly festményen nem akárki, hanem az építész Lechner Ödön lánya, Lechner Irma látható.

A Párizshoz közeli Barbizon erdeje a 19. században számtalan festőt, mint a magyar Paál Lászlót is megihletette. Ez a festmény az ajánlónk legmagasabb kikiáltási áru képe is.

Munkácsy Mihálynak ez a korai, 27 évesen festett képe realista erővel ragadja meg a nyomorban élő emberek éjszakáit.

Ez az 1859-es kép annak is köszönhette korabeli népszerűségét, hogy a népi témáján és a nemzeti zászlókon keresztül 1848 emlékét idézte meg. A kép festmény-változata a Magyar Nemzeti Galériában található.

Telepy a 19. századi magyar tájképfestészet egyik nagy alakja volt, aki ezen a képén egy klasszicizáló témát, az idilli, bukolikus mediterrán tájat festette meg.

A Lotz-portré után itt egy más jellegű alkotás a mester életművéből. Ez a mitológiai jelenet Lotz Károly díszítőfestészeti munkáit, mint az Operaház belső tereinek a festését idézi meg.

Jankó Jánosnak ez a képe, ahogy az egész életműve is a népi élet zsánerszerű, romantikus idealizálásának példája.