Közeleg a szecesszió világnapja, amelyet immár négy éve világszerte ünnepelnek egy magyar kezdeményezésnek köszönhetően. Idén június 10-én a tánc és a mozgás köré szerveződik a programsorozat. Az ünneplésre minden okunk megvan: a századfordulón kialakult új művészeti stílus lépten-nyomon színesíti a mindennapjainkat, gondoljunk itt egy belvárosi séta során látott, növényi ornamentikával díszített hullámzó homlokzatra, a kirakatban látott virágkelyhet formázó kerámiára vagy Róth Miksa négy évszakot ábrázoló mozaikjaira.
Róth Miksa: Nyár, Károly körút 14.
A háború előtti boldog békeidőkben megszülető dekoratív stílus, amely hazánkban is minden művészeti ágra hatással volt, a nagyjából egy időben jelen levő impresszionizmushoz hasonlóan életörömmel telített művészet. Alapvetően két képi rendszerét különböztethetjük meg, az organikus, természetet utánzó vonalvezetést, valamint a geometrikus tér- és motívumformálást.
A századforduló akadémizmussal, historizmussal szembeforduló alkotói újító szándékkal léptek fel, így a stílus a Monarchiában is többeknek az elmaradott eszmék elleni küzdelem részét jelentette.
Tulipán alakú díszedény, Zsolnay-gyár, 1897-1898
A korszak kiemelten fontos elgondolása az összművészetire való törekvés, ez a mindennapi tárgyak, életterek igényes és fantáziadús, funkcióval összehangolt megmunkálásához vezetett. A festészet veszített megingathatatlannak tűnő vezető szerepéből, és a festők gyakran aktív szerepet vállaltak az enteriőrök kialakításában, mozaikokat, paravánokat terveztek.
Hímzett paraván (tervező: Horti Pál) az Iparművészeti Társulat 1900. évi karácsonyi kiállításán
A korszak egyik legkiválóbb alkotója, Rippl-Rónai József Andrássy Tivadar gróf megrendelésére egy egész ebédlőt tervezett a gróf budai palotájába, a bútorok, a Zsolnay gyárban készült étkészlet mind az ő terveinek gyümölcsei, ahogyan az egykoron szintén az ebédlő részét képező Vörös ruhás nő címet viselő falikárpit is.
Enteriőrfotó, a tiszadobi Andrássy-kastély ebédlője, az átszállított Vörös ruhás nővel, 1912
A festészetben a szecesszió gyakran összekapcsolódott a szimbolizmussal, ahogyan ezt Vaszary János vagy Gulácsy Lajos munkáin is megfigyelhetjük. Jellemző az is, hogy míg a festészetben kevés a tisztán szecesszióhoz köthető életmű, addig a grafikusok közül sokan egész karrierjük során kitartottak mellette. A könyvtervezésben kifejezetten hangsúlyos szerephez jutott a stílus, megjelent ex libriseken, fejléceken és az illusztrációkon is. A plakátok a kor hangulatát, a divatot is közvetítik a számunkra.
Kozma Lajos: Ex libris - Josef Strasser, 1909
A századforduló nyitottsága magával hozta a nemzeti művészet megalkotásának igényét is. A nemzeti formanyelv megteremtésének vágya jellemzi az építész géniusznak, Lechner Ödönnek a munkásságát is. Az építész szemében a magyar nemzeti stílus kialakítása a magyarság megőrzésének záloga volt. „Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz. Mert kell lennie...” olvashatjuk önéletrajzában. Az új építészeti stílus megteremtéséhez új anyagot is választott, a majolikát. Ekkoriban a Zsolnay-gyár Zsolnay Vilmos vezetésével építészeti kerámiával kísérletezett, egyre nagyobb eredményességgel. A kerámia használatát az építész a hazai viszonyokkal, a hazai cserepesipar hagyományával, valamint a modern metropolisszal együtt járó légszennyezéssel magyarázza, amelynek a kerámia ellenáll. Először a Váci utcai Thonet-ház homlokzatán használt nagy felületen kerámiát. 1891-ben „Keletre magyar” jeligével Pártos Gyulával együtt megnyerte a Magyar Iparművészeti Múzeum és Iskola tervpályázatát, és az elkészült épület a magyaros ornamentalizmus első és egyben korszakos jelentőségű műve lett. 
Lechner Ödön, Pártos Gyula: Tervrajz, az Iparművészeti Múzeum főhomlokzata
A kerámiaburkolat nagyobb hangsúlyt kapott, a díszítmények keletiesek, és a Zsolnay Vilmossal közös angliai út során megismert koloniális építészet hatásáról tanúskodnak. Újdonság továbbá, hogy a nagy kiállítócsarnok üvegtetejének vázát képező vasszerkezet fedetlenül maradt. Lechner későbbi munkái (Földtani Intézet, Postatakarékpénztár) már visszafogottabbak lettek.
Az Iparművészeti Múzeum épülete a korszak egyik legfontosabb alkotása, amelyet az idei szecesszió világnapján, június 10-én vezetett épületséták keretében bejárhatunk. A belváros szecessziós építészetével az Iparművészeti Múzeumtól induló városi séták során kerülhetünk közelebbi kapcsolatba, elmerülhetünk az épületdíszítmények izgalmas világában, valamint megismerkedhetünk a szecessziós mozgalom különböző irányzataival. A nap folyamán előadásokkal is gazdagíthatjuk a tudásunkat, a múzeumpedagógiai foglalkozások pedig kicsiknek és nagyoknak egyaránt tartalmas kikapcsolódást kínálnak. Délután az Üvegcsarnokban a Magyar Mozdulatművészeti Társulat táncbemutatójában gyönyörködhetünk.
További információ és regisztráció: www.imm.hu
Szerző: Járfás Eszter, műtárgy.com
