Az Artprice, a világ vezető műtárgypiaci hírügynöksége minden év végén elkészíti az éves riportját, melyben az adott év legfontosabb piaci tendenciáit elemzi. A műtárgy.com eheti cikke ennek a most megjelent tanulmánynak a legfontosabb pontjait mutatja be a magyar közönségnek.
A 2015 júliusa és 2016 júniusa közti adatokat elemző riport legfőbb eredménye, hogy ennek a 12 hónapnak az világ kortárs aukciós összforgalma csak a 71%-a az előző 12 hónapnak, azaz 1,5 milliárd dollár a megelőző 2,1 milliárdhoz képest. Persze érdemes a rövidtávú trendek mellé megnézni a hosszú távúakat is, amik rögtön sokkal pozitívabb képet festenek a globális műtárgypiacról, mivel az 2000 óta 1370%-os, azaz majdnem 14-szeres növekedést könyvelhetett el. Sőt ezen túl úgy tűnik, hogy az elmúlt 12 hónap lejtmenete egy olyan piaci kiigazítás volt, ami már véget is ért.
Az egyik, legérdekesebb, de az aukciós rekordok mellett sokszor háttérben maradó változás a műtárgypiacon az, hogy az egyre inkább hatékony, azaz jól informált piaccá válik. A műtárgypiacról tradicionálisan azt tartották, hogy a kívülállóknak nehezen kiismerhető, de az elmúlt években az olyan online műtárgyhirdetési oldalaknak, mint nemzetközileg az Artprice vagy Magyarországon a műtárgy.com ez a piac sokkal átláthatóbbá vált, mivel ezeken az oldalakon számtalan aukciósház és galéria árai érhetőek el bárki számára.
Fontos tendencia az is, hogy egyre inkább a kortárs művészet határozza meg a műtárgypiac alakulását, ez a kategória van a frontvonalban, azaz ez a legjobban kitett a növekedéseknek és csökkenéseknek is. Négy évnyi folyamatos növekedés után 2015-ben egy radikális, 39%-os negatív kiigazítás következett be a kortárs művészeti aukciók piacán, mivel az előző években számos olyan fiatal sztárművész tűnt fel, akik műveinek árai buborékszerűen ugrottak meg, majd pukkadtak ki.
Egészen hasonló tendencia figyelhető meg, ha az egymillió dollárnál drágábban leütött kortárs műalkotásokat nézzük: ezeknek a száma a 2014-es mintegy 300-ról 2015-re körülbelül 200-ra zuhant.
Ha vetünk egy pillantást a globális műtárgypiac és ennek a kortárs szegmensének az 1998 óta megfigyelhető ártendenciáira, akkor jól láthatjuk, hogy a kettő nagyjából együtt mozog, azonban a konjunkturális időszakokban a kortárs szegmens jobban növekszik, míg a válságok idején jobban visszaesik, mint a teljes piac.
Azonban ha már háromfelé szálazzunk a piaci tendenciákat, akkor azt látjuk, hogy elsősorban a háború utáni és a kortárs művészet muzsikál jól, miközben a korábbi korszakok műveit magába foglaló piaci szegmens árai nem növekedtek 1998-hoz képest. A kortárs műalkotások befektetésként nézve átlagosan évi 5,6%-os hozamot hoznak, szemben a teljes műtárgypiac évi átlagos 2,3%-os hozamával.
Bár a legnagyobb eredményeket a modern és a kortárs művészet aratja a műtárgypiacon, és általában ezekhez a kategóriákhoz kötődnek az újabb és újabb aukciós rekordok is, érdemes azt is észben tartani, hogy nem csak ebből a szegmensből áll a műtárgypiac. Sőt, a forgalom kétharmadát a korábbi korok művei teszik ki, és ha belegondolunk abba, hogy ezek sokszor alacsonyabb árakon kelnek el, a darabszámbeli fölénye ennek a piaci szegmensnek még nagyobb lehet. Az kortárs művészet pedig, amiről annyi szó esik, csak a 12%-t teszi ki a piac összforgalmának.
Bár számtalan kortárs művész alkot az új, intermediális műfajokban, azonban a műtárgypiac még a kortárs szegmens esetében is konzervatív, és a tradicionális műfajokat, elsősorban a festményeket preferálja. Így a kortárs művészeti piac forgalmának kétharmadát a festészet adja, 5%-át a fotó és csak 0,3%-át a nem klasszikus műfajok.
Érdemes figyelni arra is, hogy hogyan oszlik meg ez a kortárs műtárgypiaci forgalom globálisan. Ebben nem történtek nagy változások, hacsak a kínai piac évtizedes előretörését nem tekintjük annak, de egy ábra mégis jobban szemlélteti, hogy mely országok az igazán nagy játékosok ezen a téren. Az USA és az Egyesült Királyság együtt az aukciós piac 65%-át bírják, és ha ehhez hozzáadjuk Kína, majdnem Anglia méretű részesedését is, akkor láthatjuk, hogy globálisan senki sem rúghat mellettük labdába, még úgy sem, hogy 2015-2016-ban mindhárom országnak kicsit csökkent a piaci részesedése.
Azonban bármennyire is növekedik a kínai műtárgypiac, forgalmának egy jelentős része a nagy nemzetközi aukciósházakon keresztül bonyolódik le, különösen a legértékesebb tételek esetében. Így ha ránézünk a világ legnagyobb aukciósházainak toplistájára, akkor azt láthatjuk, hogy a Sotheby's és a Christie's együtt a forgalom 61%-át, a harmadik Phillips-szel kiegészülve pedig a 72%-át adták. Azonban őket négy kínai aukciósház, a Poly International, a China Guardian, a Beijing Council és a Xiling Yinshe követi, míg a TOP10 listát olyan cégek zárják, mint az amerikai Holly International, a brit Bonhams és a francia Artcurial.
