Adriano Picinati di Torcello, a Deloitte luxemburgi irodájának igazgatója, a budapesti Art Market Budapesten tartott előadást a cége által idén negyedik alkalommal elkészített Art & Finance Riport kapcsán. A műtárgy.com a tanulmány legfontosabb eredményeit osztja meg a magyar olvasókkal.
A kutatás legfontosabb megállapítása, hogy hiába lassult le a kínai műtárgypiac, illetve az csökkentek az alacsonyabb kategóriás műtárgyeladások Európában és Amerikában 2015-ben, a világ műtárgypiacának nyolc központi piacából öt pozitívan értékelte a 2015-ös évet és pozitív-semleges várakozásokkal tekintett 2016-ra.
Bár a gazdasági előrejelzések kissé csökkentették a 2016-ra globális GDP várt növekedések értékét, ez a műtárgypiacot nem érinti komolyan, mivel ennek elsőszámú célcsoportja, a globális szuper-gazdagok száma várhatóan 41%-kal fog nőni 2025-re. Sőt, a leggazdagabbak vagyonát gyakran kezelő privátbankároknak 36%-a is úgy nyilatkozott, hogy a következő években növelni tervezi a műtárgyakban, régiségekben tartott vagyonok arányát. A privátbankárok és vagyonkezelők 73%-a pedig úgy érzékeli, hogy az ügyfeleik részéről egy kimondottan fontos igény az, hogy a portfóliójukban legyenek műtárgyak is.
Érdekes megfigyelni azt is, hogy a műtárgypiac melyik része épp a legdivatosabb. A 2015 őszi és 2016 tavaszi londoni sztáraukciók azt sugallják, hogy a legnépszerűbb jelenleg a kortárs művészet (ez adja a piac 45%-át), és a modern és impresszionista művészet, melyek a piac 33%-át teszik ki.
A nyugati világban nagyjából neutrálisak a piaci várakozások a közeljövőt illetően. 2015-ben a New York-i aukciók 8 százalékot vesztettek a forgalmukból, de ezt kompenzáltak a londoni aukciók 11%-os növekedése. Ezzel szemben a kínai műtárgypiac, a kínai gazdaság lassuló növekedésének köszönhetően komoly lejtmenetben van. 2015-ben a Sotheby's, a Christie's, a China Guardian és a Poly Auction kínai forgalma összességében 41%-ot esett. A kínai piaccal szemben az indiai sokkal inkább prosperál, az indiai művészet eladásai 13%-os növekedést könyvelhettek el 2014-ben, és ennek a döntő részét a belső piac adja. A közel-keleti műtárgypiac 2016-os teljesítményét nem meglepő módon elsősorban az olajárak és az Iránt sújtó szankciók feloldása határozza meg, egyelőre úgy tűnik, hogy inkább pozitív módon. Ezzel szemben 2015-ben az olajárak bedőlése miatt az orosz műtárgypiac zuhanó állapotban volt, és még a szakértők sem látják, hogy 2016-ban ez a tendencia folytatódik, vagy pedig egy stabilizáció következik be.
A műtárgy- és a pénzügyi-piac találkozásának egyik feltörekvő konstrukciója a műtárgy-biztosított hitelezés, ma már a vagyonkezelők 69%-a nyilatkozik úgy, hogy nyitott az ilyen konstrukciókra, ami egy nagy növekedés az elmúlt évekhez képest. A műtárgy-biztosított hitelezés legjobban az USA-ban tört be, ott már 15-19 milliárd dollár az ilyen hitelek összege, melyeknek jellemzően kiemelkedő értékű műalkotások a biztosítékaik. De vannak gátjai is a műtárgy- és a pénzügyi-piaci további együttműködésének, elsősorban az, hogy a pénzügyi szektorból sokan alulszabályozottnak, és így túlzottan kockázatosnak érzik a műtárgypiaci tranzakciókat. Ennek ellenére egyre gyakoribban az együttműködések a művészeti intézmények és a pénzügyi cégek között, mivel az előbbiek sokszor művészeti tanácsokat tudnak adni a pénzügyi cégeknek.
Érdemes egy pillantást venni a műtárgypiac örök kérdésére is, mégpedig arra, hogy milyen motivációból vásárolnak a műgyűjtők. A Deloitte felmérése szerint 72%-uk szenvedélyből gyűjt, de közben odafigyel a befektetési aspektusokra is, és csak 6%-uk az, aki tisztán a befektetés kedvéért vesz műtárgyakat.
Végül, de nem utolsó sorban arra is érdemes figyelni, hogy hogyan erősödik meg a műtárgypiac az online térben. Ma már a műtárgypiaci szereplőknek a 73%-a és a műgyűjtők 69%-a gondolja úgy, hogy a következő években az online műtárgypiac fontos szerepet fog játszani ebben a piaci szegmensben, pedig sokan sokáig kételkedtek abban, hogy ezen a viszonylag konzervatív piacon be tud-e törni az e-kereskedelem.
