A Bauhausról először Moholy-Nagy László, Mies Van der Rohe, Walter Gropius vagy Josef Albers jut eszünkbe. A majdnem 100 éve alapított iskolában (1919-ben nyitotta meg kapuit) azonban számtalan képzőművésznő is tevékenykedett, nem ritkán az iskolapadból kikerülve az új tanévben tanári szerepkört betöltve. Ebben az összeállításban összegyűjtöttünk öt olyan képzőművésznőt a Bauhaus iskolából, akik legalább olyan nagy hatást gyakoroltak a design, a fényképészet vagy az iparművészet fejlődésére, mint férjük, kollégájuk vagy egykori diákjaik.

Anni Albers (1899-1994)

Képek: Pinterest

Anni Albers 1922-ben érkezett a weimari iskolába azzal a reménnyel, hogy a Hamburgban megkezdett festői tanulmányait a Bauhaus iskolában folytatni tudja. Majd egy évvel később, idejének legnagyobb részét már a szövő műhelyben töltötte, és Paul Klee ecsetkezelésétől ihletve dolgozott a kemény szélű mintákkal kirakott textiljein. 1930-ban pamutból és celofánból olyan függönyt készített, amely elnyelte a hangot és visszaverte a fényt. 1931-ben felkérték a szövő műhely vezetésére, így a Bauhaus történetében Anni Albers volt az első nő, aki vezetői pozícióba került. Karrierjében mindezt a Museum of Modern Artban rendezett önálló kiállításával tetőzte 1949-ben, ugyanis ő volt az első textil művész, akinek önálló kiállítása nyílt a New York-i múzeumban. Anni Albers munkáival kétségtelenül nagy hatást gyakorolt a geometrikus absztrakt festészet fejlődésére, nem utolsó sorban pedig az absztrakt festőkre, hiszen férje, Josef Albers, saját alkotótevékenységével kapcsolatban mindig kiemelte felesége munkásságából származó inspiráció jelentőségét.

Marianne Brandt (1893-1983)

Képek: Pinterest

Marianne Brandt korai művei akkora hatást gyakoroltak Moholy-Nagy Lászlóra, hogy Moholy-Nagy 1924-ben helyet biztosított az akkor még lányok számára tiltott fém műhelyben. Brandt cserébe pedig elkészítette a Bauhaus ma legismertebb ikonjait: a félbevágott gömbre emlékeztető hamutartót és az ezüst tea-készletet szűrővel. A Weimarban töltött évek alatt Brandt a német ipari fomratervezés ünnepelt tervezőjévé vált, miután pedig Moholy-Nagy 1928-ban lemondott a fém műhely vezetéséről, ő vette át helyét az iskolában. Még ugyanebben az évben elkészítette a nagy népszerűségnek örvendő Kandem lámpáját, a következő évben pedig elhagyva a Bauhaust és a Ruppelwerk Metallwarenfabrik GmbH formatervezői részlegének igazgatónője lett.

Gertrud Arndt (1903-2000)

Képek: Pinterest

Habár Gertrud Arndt építész szeretett volna lenni, csak a Bauhausba való érkezése után (1923) eszmélt rá, hogy az iskolában nincs is építész képzés, így ő is a szövő műhelyben landolt. Geometrikus mintákkal díszített szőnyegei olyan jól sikerültek, hogy az egyik közülük az iskola igazgatójának, Walter Gropiusnak az irodáját díszítette. Habár textilmunkái által tett szert a kezdeti sikerekre, Arndt fényképészi tevékenységével vívta ki a nemzetközi elismerést. Auto-didaktaként saját környezetét fényképezte: az épületeket és gyárakat, ezt követően férje, Alfred Arndt építész irodájának dolgozott fotográfusként. „Mask Portraits“ fényképsorozatában fiktív szelf-portrékat készített: hagyományos női szerepekbe bújt, csipkét vagy kalapot rakott a fejére, és a feminista mozgalmat képviselő Cindy Sherman-típusú művészi tevékenység előfutárává avanzsált.

Gunta Stöltz (1897-1983)

Képek: Pinterest

Gunta Stöltz az elsők között érkezett a weimari iskolába, hiszen a megnyitáskor, 1919-ben, 22 évesen íratkozott be. Még abban az éveben elkezdett titkos naplót vezetni, amelyben akaratlanul is előre vetítette saját szakmai sikerét. „Semmi nem jelent akadályt a külvilágban, mert akaratom szerint tudom formálni azt“, „Egy új kezdet. Egy új élet kezdődik“, jegyezte meg naplójában Stöltz. Habár számtalan területen kísérletezett, a szövés állt hozzá a legközelebb. 1926 és 1931 között vezette a szövő műhelyt, és olyan komplex mintázatokat dolgozott ki, amelyekben a hullámzó vonalak kaleidoszkóp-szerű színes mozaikokba olvadnak össze. Ezekből aztán szőnyegeket, fali kárpitokat és Marcel Breuer székeinek szövet borítását készítette el. A náci üldözések elől Stöltz Svájcba menekült férjével, a zsidó származású Arieh Sharonnal, aki szintén Bauhaus növendék volt, és megalapították az S-P-H-Stoffe kézi-szövő vállalatot Zürichben volt iskolatársaikkal összefogva, Gertrud Preiswerkkel és Heinrich-Otto Hürlimannal. Stöltz 1967-ig állt a vállalat élén. A vállalattal kapcsolatban így nyilatkozott: „Olyan élő dolgokat szerettünk volna megalkotni, amelyek relevánsak kortárs villágunk szempontjából és alkalmasak egy új fajta életstílushoz.“

Otti Berger (1898-1944)

Képek: Pinterest

Otti Berger a szövő műhely egyik legkreatívabb diákja volt, sokkal erőteljesebb expresszivitás és kifinomultabb konceptualizmus jellemezte munkáit, mint valamennyi iskolatársáét. Miután Gunta Stöltz 1931-ben lemondott a szövő műhely vezetéséről, Otti Berger vette át helyét, Berger azonban csak egy évet maradt még a Bauhausnál, 1932-ben önálló terveinek megvalósításába kezdett. Berlinben saját szövő műhelyt nyitott, és vízumkérelemért folyamodott az Amerikai Egyesült Államokba. Célja a Moholy-Nagy alapította Új Bauhaus Iskolához való csatlakozás volt, és a náci üldözések elől való menekülés. Vízumkérelme azonban megrekedt, így visszatért Horvátországba. Az újabb kérelem elfogadására való várakozás ideje alatt Bergert elfogták, és Auschwitzba deportálták. Itt halt meg 1944-ben. Munkái azonban mára a legnagyobb múzeumokban élnek tovább.

 (a bejegyzés az Artsy "The Women of the Bauhaus School" cikke felhasználásával készült)

Szerző: sengaga