A piac dönti el, hogy mit csinálnak a művészek?
2017. március 08. írta: kristofkristofkristof

A piac dönti el, hogy mit csinálnak a művészek?

A műtárgy.com eheti cikke az Artsy nyomán annak jár utána, hogy hogyan alakítja a műtárgypiac azt, hogy a művészek milyen műalkotásokat készítenek. Múlt pénteken, a világ egyik leghíresebb művészeti vásárán, az The Armory Show-n telt ház előtt rendezett beszélgetést a művészvilág pár bennfentes figurája. Kelly Crow, a Wall Street Journal újságírója által vezetett beszélgetés résztvevői a svájci árverésvezető, Simon de Pury (akit sokan csak az aukciók Mick Jaggerének neveznek), a művészeti tanácsadó Todd Levin, a gyűjtő Alain Servais, az Athena Art Finance vezérigazgatója Andrea Danese, és a galerista Dominique Lévy voltak.


A beszélgetést vezető Crow azzal provokálta a közönséget, hogy megkérte őket, csukják be a szemüket, és képzeljenek el egy olyan színt, amit korábban még sohasem láttak. Neki saját elmondása során ez még sosem sikerült, és szerinte a műtárgypiac is pont így működik. A jövőt, az ismeretlent senki nem tudja elképzelni, legfeljebb csak az aktuális trendeket tudja elemezni. Erre még rá is játszott Todd Levin, aki, amikor megkérdezték tőle, hogy hogyan dönti el, hogy jó vétel-e egy műtárgy, csak mosolyogva előhúzta a brit jövendőmondók egyik kedvelt eszközét, a Magic 8-Ball-t.

A piac dönti el, hogy mit csinálnak a művészek?

Douglas Coupland Tornyok című installációja az Armory Show-n. Fotó: Adam Reich, forrás: Artsy.



A beszélgetés egyik konklúziója az volt, hogy a műtárgypiac sohasem fog úgy viselkedni, ahogy azt néhány befektető szeretné, azaz egy sima árupiacként. Ennek az oka pedig egyszerűen az, hogy annak a megítélése, hogy mi a jó műtárgy, abszolút szubjektív, és nem írható le egy adatsorral. A műtárgypiac sosem változik meg egyik napról a másikra, azonban itt is egyre nagyobb teret hódít a kvantitatív adatelemzés, elsősorban az aukciós adatbázisok adatainak az analízise. Ahogy egyre több információ érhető el online, a vásárlók egyre inkább ezekkel próbálják meg kiegészíteni a szubjektív értékítéletüket. Azonban a rendelkezésre álló értékesítési adatok eredendően korlátozottak, különösen a minimális előtörténettel rendelkező feltörekvő művészek esetében.

Még a befutott művészek esetében is minden műalkotás különbözik egymástól, de érdemes megérteni azokat a gyűjtőket is, akik úgy érzik, hogy igazolva vannak, ha a rajongásból vett műtárgyuk idővel jó befektetésnek bizonyul.

Bár a világ globális kereskedelméhez képest a műtárgypiac csak egy kis szeletnek számít (a 2016-os forgalma nagyjából annyi volt, amennyit az amerikaiak tavaly állateledelre költöttek), azonban az elmúlt években rohamosan növekedett. Míg 2001-ben kortárs alkotók (amit itt az 1960 után születetteket értik) műveit összesen 48 millió dollár értékben ütöttek le aukciókon, ez a szám 2007-ben már 800 millió dollár volt. Az a tény pedig, hogy a kortárs művészeti piac radikálisan növekedett, a jellegét is megváltoztatta és bevonzotta a pénzügyi piacok cápáit. A növekvő forgalom és a műtárgypiac financializációja pedig nem kérdés, hogy előrelendíti azt, hogy ez is az adat-vezérelt kereskedelem egyik területévé váljon. A pénzügyi piacokról érkező befektetők nem az alkotások esztétikai értékéről szeretnének előadásokat hallani, hanem olyan adatokat akarnak, amik alapján jól informált döntéseket tudnak hozni, mintha csak az áru- vagy részvénypiacon lennének, ez pedig drámainak átalakítja a műtárgypiacot is.

A piac dönti el, hogy mit csinálnak a művészek?

A műgyűjtők motivációi. Forrás: Deloitte



Ahogy az a Deloitte 2016-os Art and Finance riportjából kiderül, a műtárgyvásárlók 72%-a szenvedélyből gyűjt, de közben odafigyel a befektetési aspektusokra is. A befektetési szemlélet pedig nem csak az aukciókat, hanem magukat a művészeket is befolyásolja. Ilyen volt pár éve az ironikusan csak zombi formalizmusnak nevezett láz, amikor számtalan művész kezdett el újra Jackson Pollock, Morris Louis, és Frank Stella modorában festeni, mivel ezt vált piaci trenddé. Így, hiába keletkeztek egész hasonló képek már hatvan évvel korábban is, az új, komolyabb művészettörténeti iskolázottság nélküli gyűjtőréteg megjelenése zombiként újjá tudta éleszteni az absztrakt expresszionizmus formanyelvét, és az általuk támasztott piaci kereslet rá tudta venni a művészeket arra, hogy ilyen képeket fessenek, még ha ők nem is élvezték ezt.

A piac dönti el, hogy mit csinálnak a művészek?

A művészeti zombi apokalipszis egyik hírhedt példája, Jacob Kassay Untitled című műve (2010). kép: Artspace


Bár az biztos, hogy az elmúlt évtizedben a pénzügyi szemlélet nagy teret nyert a műtárgypiacon, de ebből nem következik az, hogy ne lennének további fejlődési vagy változási lehetőségek. A megszólaltatott műtárgypiaci szereplők abban látják a piac jövőjét, hogy ma csak a társadalom leggazdagabb 4%-a gyűjt műtárgyat, így még van 96%, akit idővel megnyerhetnek ennek a szenvedélynek és befektetési formának.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mutargy.blog.hu/api/trackback/id/tr8012322641

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása