Szerelem és vágy elválaszthatatlan páros. Habár nehéz szavakban megfogalmazni, mi zajlk le az emberben, amikor a szenvedély magával ragadja, és a szerelem édes pillanatába zuhan, vannak olyan gesztusok, amelyek mégis leleplezik ezt a leírhatatlan állapotot. Az itt következő összeállítás is bizonyítja, a szerelemnek csak annyi arca van, ahányan azt magukra öltik. Te melyik vagy közülük? 
Andy Warhol - Rózsaszín szivek (1979-84)
Jean-Honoré Fragonard Zár című festménye tele van rejtett szexuális üzenettel. A jelenetben egy angyalarcú ifjú egyik kezével még reteszeli az ajtót, miközben másik kezével már karjában tartja rózsás arcú szeretőjét. A rokokó stílusú bútorok és a tárgyakban rejtőző szimbolika egyértelművé teszi a történet végkimenetét. A zár és a váza akár fallosz és vagina, ahogyan a drapéria fodrozódása és a szék lábai is elárulják, a páron igen túlfűtött vágy uralkodik.
Jean-Honoré Fragonard - Zár (1777-1778) Musée du Luxembourg
Gérôme festményéhez a mitológiából ismert Pygmalion és Galatea történetét kölcsönözte, hogy örökül állítsa, nem létezik lehetetlen szerelem. A mitológia ugyanis úgy tartja, a görög szobrász csókjával keltette éltere a márványszoborban megformált szerelmét, természetesen isteni beavatkozásnak köszönhetően. A kis puttó a Pygmalion érdekében közbenjáró Aphorditét jelképezi.
Jean-Léon Gérôme, Pygmalion és Galatea, ca. 1890. Kép: Wikimedia Commons
A csókban Gustav Klimt a kettőt végérvényesen egyesítette. Szerelmeseit olyan közel festette egymáshoz, hogy azok teljesen egymásba olvadnak: arcuk, karjaik, és a jellegzetes Art Nouveau mintával díszített ruhájuk láthatalan átmenettel alkotnak egészet. Ezen fizikai és érzelmi egyesülésen áldott állapot uralkodik, amit az arany háttér szimbolizál. Egyes feltételezések szerint KIimt önmagát és Emilie Flögét festette meg a szerelem oltárán.
Gustav Klimt - A csók (1907) Belvedere Museum
René Magritte azon kevés festő közé tartozik, aki nem szégyellte a szerelem sötét oldalát is leleplezni. Szürrealista eszközökkel készült művein megjelenik többek között a frusztráló vágy, a megszállottság, és a bálványimádás. A Szerelmesek című festménye az egyik legerősebb darbja annak a gyűjteménynek, amelyben a szerelem ördögi arcot visel: a találkozás felemelő érzése helyett fojtó vágy öli meg a csókban találkozó szeretőket.
René Magritte - Szerelmesek (1928) Art Institute of Chicago
A szenvedély ikonaként is ismert Rodin szobor kevésbé a spontaneitáson alapul, mint a jól megválasztott téma súlyából következik tragikuma. Dante Isteni színjátékának tilos csókját faragta márványba Rodin, aki szobrában azt a végzetes pillanatot ragadta meg, amikor Francesca és Paolo csókjukban egyesül, ezzel ugyanakkor frigyre lépnek a halállal is.
Auguste Rodin - A csók (1929) Philadelphia Museum of Art
Frida Khalo és Diego Rivera kapcsolata tele volt ambivalens érzelmekkel, mégis végetelenül mély és eszenciális szerelmet tanusítottak egymás iránt. Házasságukban megélték a harag, az elidegenedés és a szenvedély minden fokát, egymástól őszintén elválni sosem tudtak. Frida leveleiben gyakran vallott Diegonak a hozzá fűzött viszonyáról: „Szavaid az egész mindenséget beutazzák, majd mérintik sejtjeimet, melyek az én csillagaim. Akkor pedig elindulnak a te csillagaidhoz, melyek számomra a fény.“ Kahlo A világegyetem szerelmi ölelése, a Föld, Én, Diego és Señor Xólotl festménye nem csak Diegóhoz fűződő szerelmét, hanem a szerelemről alkotott általános felfogását jeleníti meg. A képen az azték ősanya, Cihuacoatl tartja karjaiban Kahlot, aki pedig Diegot, mint egy csecsemőt hordozza. A festményben nem csak Kahlo gyermekáldási vesztesége, hanem Diegónak Kahlóhoz, mint anyafigurához való viszonya is megjelenik.
Frida Kahlo - A világegyetem szerelmi ölelése, a Föld, Én, Diego és Señor Xólotl, 1949. Kép: Wikimedia Commons
Marshall festménye erősen ellenáll az afro-amerikaikkal szemben tanúsított sztereotípiának. Egy szerelmespárt látunk egymás karjaiban lassú lépésekben táncolni nappali szobájuk közepén körülvéve olyan tárgyakkal, melyek egyértelmű utalások kulturális és történeti hátterükre. A gyertya hagyományos haiti palackban ég, míg a szobát egy ballada dallama lengi be. Bár a tárgyaknak kultúra-specifikus jelentése van, Marshall egy olyan pillanatot ragad meg, amely univerzális: a meghitt romantika mozzanatát, amely előrevetíti kapcsolatuk egy mélyebb szintre való lépését.
Kerry James Marshall - Lassú tánc (1992-1993) MCA Chicago
Forrás: www.artsy.net
Szerző: sengaga
